“Kihyun pedig rövid gondolkodás után összefogta a hajamat és közeledni kezdett.”
- Jagiya - suttogta úgy, hogy azt csak én halljam - ha megharaplak, akkor tudd, hogy az nem mindig véletlen - fordult úgy, hogy a többiek ne lássanak semmit az akcióból, így a hajkoronája mögé bújva apró puszik közepette harapott rá a fémre, majd kezdte el kicsit emelni, hogy az kijöjjön a fülemből. Éreztem, hogy elindul és végül kihúzódik a fülemből, mire diadalittas mosollyal fordult meg, és vette ki a szájából az ékszeremet, így felmutatva a többieknek.
- Shownu, felelsz vagy mersz? - tette le elé a fülbevalót.
- Felelek - vont vállat lezserül a leader, miközben egy Jooheon által kevert koktélt iszogatott. Méregzöld színe volt, a tetején halvány, sárgás árnyalattal. Nem nagyon vonzott a kinézete, vagy csupán maga az alkohol gondolata űzött ki rossz emlékeket az elfeledendő történések tárházából.
- Kivel feküdnél le a társaságból és miért?
- Na Ri-val, mert ő az egyetlen lány, meleg pedig nem vagyok - vakargatta a tarkóját.
- Shownu, válassz már valakit! - siettette gyerekesen Minhyuk.
Végül már mindenki mindenkinek mondott legalább nyolcszor kérdést és feladatot is, azonban még mindig nem untuk a két órája folyó játékot, így I.M folytatta:
- Kihyun, felesz vagy mersz? - mondta hidegen, közben szemeivel szikrákat szórva a fiú felé. Azt hittem már túl vagyunk ezen…
- Légy boldog, merek - vont vállat a kérdezett és dőlt is hátra a fotelben egy és ugyanazon lendülettel.
- Mutasd be, hogyan feküdnél le a melletted balra ülővel! - tátotta el a száját a mondat végére.
- Mi? Mi? Mi? Ezt én nem… - tiltakoztam kézzel-lábbal a helyzet ellen. Pontosabban az ellen, hogy ezt a többiek lássák. Tudtam, hogy pír öntené el az arcom, amint kicsit is olyan lenne a szituáció, ami viszont elárulna méginkább. Felfedné azt, ami nyílt titok; nyilvánvaló.
- Inni akarsz Kihyun? - hangzott el ma már sokadszorra az ismerős mondat, amivel Jooheon unszolt mindenkit a feladatok elvégzésére. A fehér színre váltott hajába túrt és úgy mosolygott felénk.
Az alapból kevés hely, ami köztünk volt - hála annak, hogy mellettem ült közvetlen - most még kisebb lett, majd felém kerekedett és végigsimított az oldalamon. A szája vészesen közel volt ahhoz, hogy nekem egyre kevesebb legyen az önuralmam és először az életben én kezdeményezzek valamit, ami pozitív dolog, azonban türtőztettem magam. A fiúk előtt nem akartam semmit sem tenni, ami félreérthető, hiába vannak itt a játék okozta furcsa szituációk. Érdekes volt például a fél órája történt Sistar - Shake It cover is, amit Minhyuk adott elő, méghozzá a fenekén csapkodva a ritmust; vagy Jooheon aegyo-rappje, ami annyiból állt, hogy cukiskodva kellett rappelnie a saját dalát, ami a projektünkben volt.
- Esküszöm, ez ingyen porno, elég lesz - nevetett Hoseok, mire akár a rajtakapott tini-szerelmesek szétrebbentünk. Nem csak az én arcomon, hanem Kihyunén is kín okozta pír látszódott. Ő a tarkóját, én az alkarom vakarásztam, mint minden hasonló helyzetben eddigi életemben.
A helyet nem sokkal később el is hagytuk, így kereken nyolc órakor már az öt perccel később érkező buszra vártunk.
A tömegközlekedés nem éppen a kedvencem, főleg nem a fővárosban, ahol legalább tízszer annyian használják. A késői órákban ez az arány sokkal nagyobb, mivel mindenki ilyenkor vánszorog haza a munkából, vagy az esti tanórákról. A mi buszunk is hasonlóan festett. Zsúfolásig teli volt, még a levegővételre sem volt helyem, nemhogy a bőröndöm tárolására. Mivel mi sokan voltunk, így el tudtuk érni azt, hogy a cuccoknak legyen helyük, illetve azt is, hogy inkább mi, mint ismerősök szoruljunk egymás mellé, minthogy idegenekkel tegyük ugyanezt.
Miután figyelemmel kísérhettük, ahogy egy idős nő bepisil röhögés közben, végre leszálltunk és elindultunk a már nem is olyan messze lévő dormhoz.
A ház egy az egyben olyan volt, mint a fiúké. Kívülről otthonos, takaros kis ház volt, az ajtó mellett két-két ablakkal. A fiúk elköszöntek tőlem, bár hosszasan kellett őket győzködni arról, hogy nem muszáj bekísérniük engem. Hat fiú viszonylag könnyen ment, egy fafejűvel viszont meggyűlt a bajom, elég rendesen.
- Két utcára lakunk, mi elindulunk, ő meg csak hazatalál, ha megbizonyosodott arról, hogy életben maradsz - szólt vissza két lépés megtétele után Shownu, majd még egy ideig figyeltem a távolodó alakokat. Az ajtóhoz siettem, majd az ajtó felé nyúlva megállt a kezem. Hátranéztem, Kihyun pedig bólintott egyet mosolyogva, mire én felbátorodottan kopogtam a nagy falapon.
- Jó napot! - nyitott ajtót félénken egy lány. A hosszú szőke haja frufrus stílusra volt vágva, ezáltal kerek arcot kölcsönözve az egyébként vékonyka lánynak. Hosszú lábait farmer takarta, míg felsőtestén egy egyszerű lilás póló volt, megspékelve egy lányos sállal. - Park Na Ri? - intézett felém egy kedves mosolyt, majd a biccentésem után bekiabált a többieknek. - Shin Minji vagyok, a Holly’z leadere. - kíváncsian Kihyun felé pillantott, aki egy meghajlás kíséretében be is mutatkozott.
- Yoo Kihyun, a Monsta X fővokalistája.
- Kíváncsi, hogy hova kerültem - kuncogtam kínosan, mire Minji csak legyintett egyet és beinvitált minket a házba.
A falak itt is fehérek voltak, és díszítések is csak nyomokban voltak fellelhetőek egy-egy polcon vagy a lapostévé szekrényén. A ház elrendezésben is megegyezett az előzővel, illetve a fiúkéval is, így otthonosan éreztem magam az első perctől kezdve, bár ehhez nagyban hozzájárult Kihyun jelenléte is.
A nappali tejeskávé színű falai közé kerülve megpillantottam a másik hat lányt, akik mosolyogva, vagy éppen kíváncsi tekintettel meredtek felénk.
- Szia Na Ri! A nevem Hyohee, de a csapat csak Sunny-nak hív - rohant le azonnal egy hiperaktív lány, aki valahogy Minhyukot juttatta az eszembe a hevessége miatt. Kerek szemei és kissé teltebb testalkata tetszett, mindigis imádtam az olyan lányokat, akik fel merik vállalni azt, hogy ők molettebbek. Valahogy az olyan nők sokkal felszabadultabbak, ami számomra nagyon jól jön, mint társaság.
Egy fekete short és egy sárga csíkos fehér póló - vagy épp fehér csíkos sárga póló - volt rajta. A rövidre vágott fekete hajába pedig egy fehér csattot rakott.
- Sunny az egyik vokalistánk, illetve a humor legfőbb forrása a csapatunkban - ragadta meg a szót ismét Minji, majd Hyohee-re vetett rövid pillantásai hatására a lány visszament a többiekhez, akik meg is kezdték a bemutatkozást.
- A nevem Sooree, és rapper vagyok - mutatott pease jelet a kezeivel, miközben szemei a mosolya miatt összeszűkültek.
- Tiszta olyan, mint Jooheon - suttogta Kihyun mögöttem.
- Namwae vagy NW, hívj, ahogy neked tetszik. Nami kizárva! - tette hozzá gyorsan, közben felemelve a mutató ujját. Fülig érő szájjal bólintottam egyet, majd ismételtem meg: “Nami kizárva”.
- Szia! Rinae - mutatott magára, ezzel lezárva a rövidnek bizonyuló bemutatkozását. Félmosollyal díszített arcából kisöpörte a rövid vörös tincseit, majd megbökte a mellette álló lányt, aki látszólag elég kába volt.
- Rinae egyébként vokalista, illetve a legjobb táncosaink egyike, veled kiegészülve - fejezte be ismét Minji a lány helyett a monológot.
A Rinae által megbökött lány mintha felébredt volna pár pillanatra, így neki adták a szót.
- Hawon vagyok - ásított egyet - , és eléggé megfáztam, tehát ha morcos leszek, akkor az az oka, remélem megérted - erőltetett egy görbületet a sápadt arcára.
- Menj csak pihenni, majd megismerkedünk később! - ajánlottam fel neki, és eddigi ötleteim során először, de előfordult, hogy a fiúkon kívül valaki értékelte a tervemet, és támogatott benne. Mindenki egy emberként küldte ágyba Hawon-t, mintha épp egy bénán megszervezett party-t tervezgetnénk neki, amiről nem tudhat.
Már csak egy lány maradt, akinek nem tudtam a nevét. A fotelben üldögélt, eltakarva magát a többiek testével az én, illetve Kihyun szemei elől.
- Az a helyzet, hogy Boneul is csak nemrég érkezett hozzánk. Előtte szólóban indult, azonban jobbnak látták, ha hozzánk kerül. Nem nagyon ismerjük, mivel ritkán beszélget velünk - mesélte halkan Rinae, nehogy az említett meghallja. Lehet nem volt elég halk, vagy csupán az én szemeim túl áthatóak, de Boneul felnézett ránk a beszélgetés közben. Ahogy megláttam az arcát rengeteg dolog száguldott át rajtam, mégis egyedül maradtam a végén, gondolatok nélkül és csak vártam, hogy eszembe jusson. Ki vagy te Boneul, hogy rád nézve eszembe jusson a múltam minden egyes fájó, vagy épp boldog pillanata. Boneul, Boneul, Boneul, olyan ismerős, de a stáblista üres…
Végül nem mentem oda hozzá, nem mutatkoztam be neki, csak követtem Minjit - Kihyun társaságában - a szobámig, melyet egyedül lakhattam be, mivel csak mi nyolcan élünk itt, ellentétben az előző dormokkal.
Kávébarna falak csakúgy, mint a nappaliban és egy, az utcára kinéző ablak, ahonnan látszódik a bejárat is. A szoba közepén egy igényesen megágyazott franciaágy terült el, a padlón pedig egy bolyhos szőnyeg melegítette a papucsba bújtatott talpamat.
- Gondoltuk berendezzük neked, remélem eltaláltuk az ízlésed - adta át a kulcsot NW, majd el is indult a folyosó felé.
- Tökéletes - szóltam utána, majd halkan becsukódott az ajtó.
Lehuppantam a finom öblítő illatú ágyra, majd angyalkát készítve tűnődtem azon, hogy milyen puha is ez az előző lakhelyeimhez képest. Egy dolog, vagyis egy valaki zavart éppen bele ebbe a gyönyörű pihenésbe: Yoo Kihyun.
- Tetszik? Tetszenek a lányok? - kérdezte maga előtt összefont kezekkel, a falnak dőlve, kissé csalódott ábrázattal.
- Nagyon szimpatikusak, meg a ház is tetszik. Jó a hangulat - igyekeztem leplezni azt, hogy észrevettem az arckifejezését, azonban ismerte azt a bizonyos Na Ri-féle álmosolyt, amit a megszokott “Semmi baj” vagy “Jól vagyok” közben magamra húzok, afféle álarcként.
- De egy valami aggaszt, igaz? - kapta oldalra a fejét a kérdése végére, a gondolatairól pedig mostmár keserűen felfelé erőltetett szája árulkodott. - Engem zavar valami - vont vállat - , de megtartom magamnak a véleményem, nem akarlak elbizonytalanítani - fogott rá a kilincsre.
Tudtam mi a baja, ettől volt még nehezebb végignéznem, ahogy az ajtó felé nyúl, mégis csak ültem. Csak most gondoltam bele, hogy valami új kezdődik, amiben ők heten már nem lesznek velem, helyette hét másik ember lesz mellettem. A fiúk, akiket pedig családom helyett családomként szeretek még most is ellenem lesznek a versenyben. Igaz, itt vannak a párhuzamok, mint például NW és I.M, akik mind a ketten komolyak és rapperek, vagy Jooheon és Sooree, akik szintén olyanok, mint két tojás: a cuki rapperek. De mégsem lesz minden ugyanaz sőt, semmi sem lesz ugyanaz… Még én sem.
- Na Ri - fordult vissza - egyszer megígértél valamit. Azt mondtad, ha kérdezek valamit, akkor arra igent mondasz. Mielőtt ellenfelek leszünk, szeretném feltenni a kérdésemet - bólintottam. - Jagiya…
Kopogtattak.
- Pillanat - szólt ki Kihyun, majd elfordítva a zárba rakott kulcsot közelebb jött. - Szóval, hol is tartottam?
- Ott, hogy Jagiya - nyeltem egy szabad szemmel is jól láthatót, ő pedig csak kuncogott rajtam.
- Elrontod a pillanatot - koppintott az orrom hegyére, majd ismét belekezdett - Jagiya, leszel a… - ismét kopogtattak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése