“...amik mindegyikéhez volt egy-egy aprócska hozzáfűzni valója”
~ Yoo Kihyun szemszöge ~
Óvatosan nyúltam a combja alá, hogy felvehessem a kis teraszi hintaágyból, amin ültünk a csillagászati beszámolóm után.
- Shh - suttogtam, mikor egy kicsit mocorogni kezdett - , csak én vagyok az - emeltem is el az ágytól. Lassan, a többiek felverése érdekében hangtalanul lépkedtem vele a szobáig, aminek a ház legtúlsó pontján kell lennie csak, hogy tovább szenvedhessek a lassú mozdulatokkal. Miután percekig tartó szenvedésem végetért az ajtóval, már könnyedén raktam le a lányt az ágyra. Miután az elővadászott plusz takarót ráterítettem levettem a kardigánt, amit a hideg ellen vettem fel, ekkor tudatosult bennem, hogy róla nem vettem le a felsőt, abban aludni pedig nyári éjszakákon fullasztó dolog. Lehámoztam róla a takarót, majd óvatosan alányúltam, hogy megemeljem a hátát. A szabad kezemmel babráltam a cipzárt a sötétben, míg végre ki nem sikerült szegény lányt bogoznom. A levett ruhákat felakasztottam az ágy egyik tartóoszlopának kiálló csücskére, majd végre én is lehunyhattam volna a szemem, csupán meg kellett oldanom, hogy el is férjek valahogy. Mivel Na Ri-t csak gyorsan letettem az ágyra, így nem számoltam azzal, hogyha pont középre teszem, akkor nem fogok elférni sehogy sem, az amúgyis szűkös helyen, amit nem is bántam volna alapjáraton.
Ahogy rátérdeltem az ágyra, úgy kezdett el mocorogni ő is, ezzel tudatán kívül is segítve engem. Mikor végre elhelyezkedhettem, akkor vettem észre, hogy laposakat pislogva nézett rám, közben elsuttogva valamit, talán “bocsi”-t, ha jól vettem ki.
- Kihyun - mondta már kicsit érthetőbben - , köszönöm, hogy elterelted a figyelmemet - mosolygott édesen.
- Kérhetek cserébe valamit? - vigyorogtam elégedetten. - Ha azt megteszed, akkor folyamatosan ilyenekben lehet részed. Tudsz ennél jobb ajánlatot? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Attól függ, hogy mi az. Mondd el, és meglátom - alkudozott. A haja a szemébe lógott, amit ki is sepertem onnan, hogy lássam a sötétben csillogó szemeit.
- Szeretnék holnap kérdezni valamit, amire annyi lenne a feladatod, hogy igent mondj - titokzatoskodtam.
- Igen?
- Szuper, már megy is - nevettem halkan - , de ahhoz pihenni is kell, szóval jó éjt, Na Ri!
- Neked is! - suttogta.
~ Park Na Ri szemszöge ~
Reggel arra a nyugtató illatra keltem, ami már annyiszor körbelengett, mégis mindig új volt és izgalmas. A fal felé voltam fordulva, a kezem pedig akár egy test a zuhanás után, úgy feküdt egy nála sokkal nagyobb kézen, amely a fejem alatt futott végig, így kapcsolódott a gazdatesthez. Megfordultam, és egy aranyosan mosolygó Kihyun üdvözölt. A haja kócos, talán a szokottnál is gubancosabb, a vigyora viszont ezzel arányosan volt nagyobb.
- Felkeltél? - kérdezte, mialatt lopva hol az ajkamra, hol a szemeimbe nézett. A szám a bárminemű folyadék hiánya miatt cserepes volt és száraz, ekkor arra fogtam. A kezével megtámaszkodott mögöttem a falon, így zárt be engem, és jött egyre csak közelebb hozzám.
- Az első alkalom, hogy hamarabb felkelek, mint ti! - nevetgélt Minhyuk, mire Kihyun kitárta a kalitka ajtaját, és a fiú felé fordult.
- Minhyuk, nem tűnt fel, hogy még aludnánk? - dobta meg a leader, majd felült. - Amúgy, mi a mai program?
- Menjünk a COEX-be! - pattant fel az örökmozgó Minhyuk, mire a frissen ébredt maknae csak egy igen életvidám “juhú”-t mormogott.
- Hyungwon, told le az emeletről a mázsás seggedet és haladjunk! - ugrált gyerekesen Minhyuk. - Menni akarok végre! Este úgyis próba van, fel kell kelned - csapkodta az ágyat.
- Chae Hyungwon! - kiabálta Wonho, aki felettünk volt, így nem láthattam rá.
- A jóisten áldja meg az alvás kitalálóját. Miért nem gondolt a felkelés nehézségére? - állt fel Kihyun, majd az első dologgal, amit ért elkezdte csapkodni az alvó fiút. Ez jelen esetben egy füzet volt, pontosabban Jooheon írói füzete.
- Eltépjem vagy téged tépjelek? - motyogta erőtlenül az őt ütlegelő fiúnak, aki csak szemrebbenés nélkül folytatta.
- Cicaharc lesz - tapsolt Changkyun, és már vette is le a mobilját a töltőről, hogy levideózhassa a történéseket.
Végül mindenki elkezdett készülődni, és már csak Hyungwon maradt, aki még mindig az ágyban szunyókált, így kitaláltam valamit.
- Hova mész? - szólt utánam Kihyun, mikor az ajtóhoz léptem.
- A konyhába - válaszul furcsán nézett rám - , serpenyőkért - mosolyogva Hyungwon felé fordítottam a fejem. Szerintem érthette a célzást, mert megindult felém, majd együtt mentünk ki a konyhába, ahol épp összefutottunk a reggeliző fiúcsapattal.
- Jó reggelt! - mosolyogott az egyik fekete hajú, majd akár egy papagáj, úgy ismételte meg tettét a mellette ülő hasonmása.
- A fiúk mesélték, hogy…
- Ne emlegessük, jó? - vett ki a hűtőből Kihyun két joghurtot, majd egy kanállal egyetemben a kezembe adta, és csak ezek után kereste meg a serpenyőket.
- Ti meg mit akartok joghurtokkal és serpenyőkkel? - szólt utánunk Gukdu, azt hiszem így hívják őt.
- Felébresztjük Hyungwont, szóval füleket befogni. A joghurt pedig napindító - vont vállat a vörös hajú, majd megindult, én pedig utána a másik serpenyővel és a rögtönzött reggelimmel.
- Ti meg mit akartok? - nézett végig harci szerelésünkön Shownu, mire csak megmutattuk neki, hogy fogja be a fülét, amit meg is tett. Odalopóztunk az ágyhoz - bár, ha csak mentünk volna, az se tűnt volna fel neki - , majd egy jóleső kacaj közepette összecsaptuk a két fegyvert, ezzel akkora hangot kiadva, amit már Mr. Csipkerózsika sem bírt átaludni.
Fél óra sem kellett neki és máris szokásos tökéletes megjelenésével vonzotta kis csapatunkra a lányok figyelmét, hasonlóan a többiekhez, akik már régen készen voltak. Minhyuk ötletét valóra váltva, elmentünk a COEX-be, ami - mint kiderült - egy akvárium.
- Itt tudunk enni is, nem? - fordult Jooheon Shownu felé, aki csak megnyalva a száját gondolkodott.
- Azt hiszem igen - mondta végül.
Mind kettesével álltunk, hogy ne foglaljunk olyan sok helyet, és együtt maradhassunk. Én és Kihyun voltunk az utolsó páros, így ránk már bent várt mindenki.
- Jó napot! Két felnőtt jegyet szeretnék - adta le a rendelését, mire én megállítottam a kezét, amivel fizetett volna.
- Ajánlhatom esetleg a Couple-csomagot? Pároknak fenntartott féláru jegy, ezzel is segítve, hogy jól érezzék magukat nálunk a szerelmesek - kérdezte aranyosan mosolyogva a nő. Kihyun felém fordult, majd mosolyogva kikérte a jegyet.
- Add ide a blokkot! - kaptam ki a kezéből. - Szuper, ennek a fele 1500 won, annyit fizetek neked - kezdtem el kotorászni a táskámban.
- Én nem fogadom el, szóval muszáj leszel megtartani a pénzedet - vigyorgott, majd a távolodó csoportunk után sietett.
A hely igazán hangulatos volt. Mindenfelé üvegek voltak, aminek a másik oldalán a vízben úszkáltak a tengerek urai.
- Azt nézd ott! - mutogatott Minhyuk egy cápára, ami épp az üveg felé közelített.
- Kihyun, fotózd! - csapkodta Hoseok az említettet, aki a nyakában lógó fényképezővel kattintgatott is jópárat. Rengeteg növény volt betelepítve, amik között bújócskát játszottak az apróbb halak, és az egyik mögött megbújt egy polip is, a csápjait szétterítve maga körül. A bohóchalak egymással versenyeztek kis rajokban, miközben egy-egy észrevétlen levált tőlük, és az akvárium feneke felé úszott. Máshol nagyobb halak lebegtek mindenféle erőlködés nélkül, a terem közepén pedig egy kisebb akváriumba dugdosták bele az emberek a kezüket. I.M és én nézegettük a piócákat, ahogy rácuppannak az emberek kezére, míg a cukkolásnak az lett a vége, hogy mi is belemártottuk a kezünket.
- Ez csikiz - nevettem, ő pedig csak egy mosoly eleresztése után kihúzta a kezét.
Továbbmentünk, ahol a szárazföldön és vízben egyaránt élő állatok voltak.
- Nézd, ott vannak a pingvinek! - húztam Kihyunt, hogy fotózza le őket.
- Akarsz velük képet? - kérdezte, én pedig szó nélkül az alacsony üveghez guggoltam, mögöttem pedig épp sétikáltak a pingvinek.
- Milyen lett? - ugráltam vissza hozzá, ő pedig készségesen mutogatta nekem az elkészült fotókat.
- Nézd azt ott, olyan aranyos! - mosolyogtam az egyik kicsi madarat nézegetve a fényképen, amin éppen totyogott, és a levegőben volt az egyik lába, a szárnyai pedig kissé kinyújtva maga mellett. Észre sem vettem, hogy az alkarommal támaszkodom Kihyun vállán, a saját testrészemre hajtva a fejemet, és úgy mosolygok. Felém pillantott, miközben lapozgatott a többi kép között, míg végül el nem ért a tegnapi nap képeihez.
Este, amikor a teraszon ültünk csináltunk pár képet, mondván ha megnyerjük a versenyt, akkor a fanok örülni fognak az ilyeneknek. Mind a ketten mosolyogtunk a képen, finger heart-ot mutogatva a kamerának. A háttérben látszott a kert, a csillagok és az Androméda csillagkép is.
- Mostmár nem kell segítened, megtaláltam magam is - nevettem a csillagképre pillantva.
- Mi?
- Az Androméda - segítettem ki őt. - Ott, az egy kicsi - vettem észre egy még pihés pingvin porontyot, majd guggoltam le az üveghez ismét. Ő is mellém guggolt, majd onnan lőtt még párat a géppel.
- Szeretsz fotózni? - kérdeztem tőle, bár valahol mélyen tudtam a választ.
- Főleg bizonyos dolgokat szeretek. Személyeket, akik fontosak számomra - nézett rám, majd egy gyors fotót kattintott rólam, ami miatt kisebb csatározás alakult ki kettőnk közt. Én el akartam venni tőle a fényképezőt, hogy eltüntessem a képet, ő pedig nem akarta odaadni nekem, se megmutatni. Guggolva, szinte törpeként nehéz megtartani az egyensúlyt egy ilyen kemény küzdelem közben; nekem sem sikerült. Ahogy nyúltam a gép felé előrebuktam, pontosan neki a másik hasonló testhelyzetben vigyorgó fiúnak, aki hátraesett a hirtelen lökéstől. Ő a földön ült, a gépre nagyon ügyelve, én pedig a lábaimat kissé kitolva oldalra ültem a földön vele szemben, a jobb kezemmel támaszkodva. Amikor a tekintetünk találkozott egyszerre kaptuk el a fejünk nevetve, majd felsegítettük egymást. A jobb kezét nyújtotta, én pedig megfogva hagytam, hogy segítsen felkelni, minek következtében elég közel kerültem hozzá. Felfelé kellett néznem rá, hiába volt alacsonyabb, mint a modellek; köztünk még így is fél fej volt bőven a különbség.
Éreztem, ahogy mostanában már sokadszorra kerülök ugyanabba a csapdába, ahol ő a vadász, én pedig az áldozat, azonban titkon reméltem, hogy ezúttal nem téveszt célt.
- Van kisfóka, gyertek skacok! - kiabált felénk Minhyuk, mire Kihyun elsziszegve egy “aigoo”-t elengedte a kezem, amitől kicsit távolabb kerülhettem tőle.
- Lee Minhyuk, egyszer elnémítalak én, ne félj! - rázta a fejét. Megindultam a fiúk felé, akik épp a fókák előtt mutogattak az állatokra. Nem léphettem kettőt, máris találkozott a tekintetem valakivel, akit még legutóbb Kojangban láttam, méghozzá testközelből. Egy idősebb férfi társaságában nézte a ráják medencéjét. Amint a muksi elfordította a fejét a nő grimaszt vágott felé, amin mosolyognom kellett. Időközben Kihyun is megérkezett, akinek ezúttal én mutattam meg, hogy kit nézek ennyire, ezzel válaszolva a kérdésére.
- Mit keres itt apám és Jiseo? - tette fel a költői kérdést, majd tovább sétált a fiúkhoz. - Gyere, nem hinném, hogy egyedül kéne lenned a jelenlévők tudatában - állt meg, majd nézett hátra. Sietősen szedve a lábaimat értem utol, majd végre elérkeztünk a kis fókákhoz.
- Velük is akarsz fotót? - mosolygott rám a fényképezővel hadonászva, mire felvettem a pozícióm, valahogy hasonlóan az előző képekhez. A fókabébik sütkéreztek az üvegablakok alatt, ahol a késő nyári, augusztusi nap világított.
A képeket látva bólintottam rá egyre, amin elfogadhatónak mondtam magam, a többit ki akartam vele töröltetni, de nem akarta.
- A te tárhelyed fogy a hülye fejemmel - ráztam a fejem diadalittasan, azonban nem én nyertem.
- Azt mondtam, hogy szeretek fotózni olyan dolgokat, amik fontosak nekem, nem? - Bólintottam. - Miért törölnék ki valamit, ami fontos nekem? - húzta fel a szemöldökét. Nyeltem egyet, hirtelen olyan száraznak éreztem a torkom, pedig pár perce volt, hogy megittam a kulacsom tartalmának utolsó cseppjeit.
A fókák dicsőítése után a teknősöket, illetve az aligátort néztük meg, azonban az első hely unalmasnak, a második pedig ijesztőnek bizonyult. A ráják medencéje jött, ahol lehetett simogatni is az állatokat. Eleinte bátortalanul, csupán a víz felszínére nyúltam, míg a többiek bátran fogdosták őket.
- Nem harap ám - kuncogott Kihyun, majd közelebb jött, és egy érkező állatra nyomta a kezem.
- De sima - csúsztattam a kezeim ide-oda a közepes méretű rája feje környékén.
- Arra figyelj, hogy a farkához ne érj - figyelmeztetett.
- Monsta, nem megyünk tovább a büfébe? - fogta a hasát Minhyuk, miközben gyerekes hangon mondta a kívánságait.
- Felőlem mehetünk - vont vállat Shownu.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése