23. Fejezet - Enyém lehet a következő kör?

“miért mondott most ellent pár perccel ezelőtti énjének”

~Yoo Kihyun szemszöge~

A kezét, amit annyiszor engedtem már el akaratlanul is, most csak szorítani akartam, tovább és tovább, ameddig a szívem pumpálja a vért a végtagomba. Egy pillanatra lehunytam a szemeim, majd csak utána szólaltam meg.

- A parkba - igyekeztem komor maradni, minden érzelmemet és mosolygási kényszeremet magam alá akartam gyűrni, legalább egy mondat erejéig - a fiúkért - tettem hozzá, nehogy azt gondolja, hogy meggondoltam magam, és utat adok abszurd feltételezésének, miszerint a legnagyobb nyugodtsággal visszakísérem a parkba, majd otthagyom, és mialatt tudom, hogy ő a szeles éjszakában, a földön alszik, azalatt én meleg ágyban, fűtött szobában hajtom álomra a fejem. Nyugodtan. Minden vagyok, csak nyugodt nem. Egyszerre vagyok büszke, elkeseredett, boldog, szomorú, dühös és elveszett, némiképp határozatlan, de van amiben igenis a sarkamon állok elhatározottságban. Kicsit erősebben szorítottam meg a jobb kezét - amely az enyémben bujkált valahol - , mire felnézett rám.

- Na Ri, van egy ötletem, de ehhez beszélnünk kell a fiúkkal is. - Már csak egy, vagy talán két utca választhatott el a többiektől minket, így egyre inkább azon agyaltam, hogy miképp adagoljam a többieknek az ötletem, amivel segítünk Na Ri-nak; miszerint velünk fog jönni, pontosabban velem. Este volt már ahhoz, hogy a ház további lakói fent legyenek még, így ezzel nem is foglalkoztam, lehet kellett volna.

- El is mondod azt az agyadból kipattant valamit? - kuncogott, talán valamivel oldottabb is lett a hangulat ezáltal.

- Velünk fogsz jönni terveim szerint, bár azt, hogy hogyan oldjuk meg a helyet, azt még nem tudom - hazudtam - matraccal, esetleg  pótággyal - vontam vállat, ezzel tovább folytatva az apró füllentést, amit azért követtem el, hogy ne legyek átlátszó a fiúk előtt. Na Ri tudhatta volna, ez igaz, viszont így hihetőbb lesz az én kitalált kis mesém, amelyben van pótágy és matrac, de az igazság az, hogy a dormban ezek közül pont, hogy a kelleténél kevesebb van, nemhogy több. Én is csak a takarítás alkalmával néztem be a “mindenes szoba” néven csúfolt helyiségbe, alapjáraton én sem tudnám, hogy nincs ilyenünk. Persze, megtehettem volna, hogy a lányokhoz kísérem vissza, de az olyan lett volna, mintha mégegyszer elengedném őt, és elhagynám egy olyan helyen, ahol még én sem bírnám, pedig lelkileg én kevésbé vagyok megviselt. Játszottam a gondolattal, hogy mégis mit tennék, ha újra ott állnék a ház előtt és nézném a vigyorgó arcukat, amivel újságolják, hogy hol is van az a személy, aki miatt kopogtattunk azon a falapon.

- A fiú dormba? - hüledezett - Kihyun én lány vagyok, nem mehetek oda - rázta a fejét.

- Már miért ne jöhetnél?

- Talán azért, mert nem ismerem őket, ők sem engem és te magad mondtad, hogy azt sem tudod, hogy hol férnék el - kezdte sorolni az érveit, mire közbevágtam.

- Ezek csak olcsó kifogások, olyan dolgok, amik megoldhatók - lengettem az összekulcsolt kezünket előre-hátra - elkerülöd őket, így nem kell megismerned egyiket sem - hoztam elő első megoldásom - az pedig, hogy nem tudom, hogy hol leszel, az nem teljesen igaz. Pontos helymeghatározást tudok neked adni róla - mosolyogva fejeztem be a beszélgetést, legalábbis részemről, mivel többet mondani nem akartam neki a célhoz vezető útról, csupán ennyit. Ő még szólásra nyitotta a száját, ám be is csukta azt, mikor egy szinte repülő Jooheon ugrott rá a semmiből.

- Na Ri! Na Ri! - szorongatta a lányt, az pedig csak ütögette a fiú hátát - Jól vagy? Nem fáj semmid? Nem fázol? Éhes vagy? Kihyun talált meg? - tette fel sorra a kérdéseit, amikre Na Ri készségesen, a rappertől kicsit lassabb tempóban, de válaszolt is.

- Mondhatjuk jól vagyok, ebben az is benne van, hogy nem fáj semmim. Most ettünk Kihyunnal, aki megtalált engem - nézett rám.

- Kihyun, elengedheted a kezét - suttogta a jobb fülembe I.M, amolyan nevető hangsúllyal, melyet a végére kieresztett “hahaha” is igazolást adott.

- Nem - makacskodtam vigyorogva, majd belekezdtem az ötletem mesélésébe. - Van egy tervem, hiszen gondolom egyikünk sem szeretné, hogy Na Ri visszamenjen oda - néztem körbe a díszes társaságon - , szóval azt találtam ki, hogy elvisszük magunkhoz - vártam az ellenvetéseket, vagy ötleteket, azonban csak Hoseok apró bólintása tudatta velem, hogy eljutott az agyáig az információ.

- Hogy akarod kivitelezni? Ott vannak a többiek, és helyünk sincs - tette fel a jogos kérdését Shownu, mire én csak ismételten kegyes hazugságot követettem el az ágyakról, pedig mindvégig ott lappangott a tarsolyomban a tervem, egy pillanatig sem került ki a látókörömből.

- Akkor nyomás Monsta! - indult meg Minhyuk, utána sorban a többiek. Én leghátul mentem, előttem Na Ri volt, aki előtt Wonho magyarázott valamit a lánynak, így hátrafelé sétált, aminek egy kereszteződésnél majdnem csúnya esés lett a vége.

- Srácok, itt még égnek a villanyok - fordult hátra a sor első tagja is, hogy tudassa velünk a nem várt helyzetet. Mindenki azt gondolta, hogy ilyenkor már nem lesz zűr a lakókkal, mind aludni fognak. Ez mindent keresztülhúz egyetlen vonallal.

- Muszáj lesz bemennünk - nyitotta ki az ajtót Hyunwoo, majd be is lépett rajta és ledobta a kulcsot a kisszekrényre az ajtó mellett. - Helló! - köszönt.

- Csá szörnyecskék! Merre voltatok? - lépett elő Gukdu, a HoTop egyik rappere. Izomtrikó és rövidnadrág volt rajta, az a megszokott otthoni szerelés, amit a lazulós estéken viselni szoktak szinte mindannyian. Türkizre festett haja európai stílusban volt ketté választva és nyírva, amitől számomra mindig egy ijesztő külsőt öltött, pedig az égvilágon semmi félelmetes nem volt benne. - Ki ez a szépség veletek? - bökött a mellettem álló lány felé, akit csak válaszul Minhyuk nekem lökött. A “szépség” szóra persze megjelentek az éppen a játékokon csatározó fiúk is.

- Szava Főnök! - várta a tenyerem az övébe az előbb megérkező Hyungri, bal kezében a konzollal, majd miközben lepacsiztunk Na Ri-ra mosolygott, hogy üdvözölje.

- Kihyun mondd, hogy az enyém lehet a következő kör? - nyalta meg a szája szélét.

- Khm, Hyungri - köszörülte meg a torkát I.M, utalva arra, hogy átlépett egy határt, amit talán nem kéne.

- Jó-jó, nyugi Főnök, csak vicceltem - védekezett a kezeivel, miközben rám nézett.

- Most pedig megyünk! Hali! - húztam magammal a lányt, akit Hoseok is követett Minhyuk társaságában.

- Ha akartok jöhettek inni, van pia. - Láttam, ahogy Jooheon és Shownu még beszélnek a fiúkkal, majd eltűntek a szemeim elől, ahogyan befordultunk a folyosónkra, később pedig a szobánkba.

- Merre vannak azok a pótágyak? - kocogtatta meg a vállam Wonho, mire csak elhúztam a szám, és megindultam a szertár felé. Benyitottam, bent is maradtam egy kicsi ideig, majd üres kézzel tértem vissza a többiekhez.

- Na, hol van? - kérdezte reflexből az ajtónyitódás után Minhyuk, én pedig csak megráztam a fejem. - Nincs.

- Akkor mi legyen?

- Wonho, neked van ötleted? - kérdezte az újonnan megérkezettek közül Shownu, aki csak feküdt az ágyon, hisz neki biztos helye volt.

- Nincs, vagyis van egy - kereste Na Ri tekintetét - , Kihyun -  tette karba a kezeit - , hisz ha nem csal az emlékezetem, ti már aludtatok együtt, nemde? - vonta fel az egyik szemöldökét, ezzel egyetemben kerekedtek ki az én szemeim is. Azt hittem nem látott akkor senki sem. Nem is tette szóvá egyikük sem egészen mostanáig.

- Mimimimi’? - pattant fel Minhyuk.

- Akkor, amikor Na Ri részegen jött haza a bátyjától - vigyorgott - , ott ültem a konyhapulton és nassoltam - nyalta meg a szája szélét az ételre gondolva. - Igazi mozijelenet volt az a kis beszélgetés - kacarászott.

- Majd megbeszéljük ezt később, most inkább oldjuk meg az éjszakát - csitította le a kérdéseket fogalmazó fiúkat a leader.

- Na Ri, te mit gondolsz? - kérdezte Changkyun.

- Nekem teljesen mindegy, eddig is sokat... - Félbeszakítottam.

- Akkor ez eldőlt. - zártam le a témát, mivel úgy éreztem, hogy kezdem elveszteni az irányítást a kocsi felett, amiben a beszélgetés folyik. A többiek nem szóltak semmit, mind tudták mire célzok ezzel, és azt, hogy mit akarok elérni, mégpedig a kojangi beszélgetés óta. Azt mondtam akkor, hogy amint Seoulba érünk bevallok neki mindent, ez sem valósult meg, pont ahogyan mostanában semmi sem.

Ruhák hiányában a fiúkkal dobtunk össze neki egy pizsamának valót. Én adtam neki egy pólót - mivel az én méretem áll hozzá a legközelebb I.M-én kívül - , Wonho pedig egy mackónadrággal adakozott. A még kissé megszeppent lányt Jooheon eligazította a fürdőig, majd ott is hagyta, hiszen a fiúk - elmondásuk szerint - beszéltek a többiekkel, akik megígérték, hogy visszamennek játszani és hagyják Na Ri-t. Naiv módon hittünk nekik, mert mindenki magából indul ki.

- Te visszajöttél? - mutatott rá Minhyuk az érkezőre, aki csak csodálkozva pislogott végignézve rajtunk.

- Miért ne jöttem volna? - kérdezte. - Nem gondoljátok komolyan, hogy ott kéne állnom, miközben fürdik - tette hozzá fejrázva.

- Nem is kellett volna bent lenned, te sügér - dobta arcon a leader, mire még a telefonját nyomkodó maknae is felkapta a fejét, ami pedig évente háromszor, ha előfordul egy évben.

- Akkor most menjek vissza? - fogta meg a kilincset.

- Majd Kihyun megy - lökött meg Wonho - , mivel van egy sejtésem, hogy azóta sem beszélte meg vele azt, amit Kojangban megígért - köszörülte meg a torkát. - Itt a remek alkalom, hajrá main vocal pajtás! - tolt rajtam még egy kicsit. Feltápászkodtam, majd elmentem Jooheon mellett, ki a folyosóra. A fürdő felé tartva észrevettem egy rongyot a földön, majd hangokat hallottam a célom felől, pontosabban Na Ri síró hangját, illetve egy torz férfi hangot..

- Te mocskos kurva! A Főnöknek szabad mi, akkor nekem miért nem? - kiabált az egyik lakótársam, akiben lehetett már valamennyi alkohol is.
- Engedjen el! Kérem! - Kiabálni kezdett, én pedig csak méginkább szedtem a lábaim felé.