4. Fejezet - Neve(le)tlen

“Egyikünk sem volt valami jó ebben”

Szétszéledtünk végül, de csak látótávolságon belülre, hátha valamelyikünk kiszúr valakit, aki úgy néz ki, mint aki keres valakiket. Én nem jártam szerencsével, senkit sem láttam.
Valaki megveregette a vállamat, mire reflexszerűen fordultam meg, és már egy picit a kezem is megfeszült, hála a berögződésnek amit az árvaházban szereztem. Nem ütöttem meg szerencsére, de közel voltam ahhoz, hogy lendüljön a kezem és megismerkedjen az engem figyelő fiú arcával. Vörös haja volt, amolyan rozsdaszínű, ami alól nagyra nyílt szemekkel pislogott rám egy fekete szemüveg alól. Körülbelül olyan magasra tippelném őt, mint a legfiatalabb tagot, akit csak Mr. Morgónak hívok a vonatúton átélt találkozás után. Fekete szakadt farmer és egy a hajától alig eltérő színű csíkos poló volt rajta, ami csak úgy lazán lógott vézna kezein és felsőtestén. A kezében egy vörös telefontok díszelgett, benne a készülékkel, amin meg volt nyitva valami chatprogram, ami folyton pittyegett, szinkronban az enyémmel.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, csak pár fiút keresek errefelé. Magasak - mutogatott saját magassága fölé, hogy érzékeltesse a méreteket. Néha lepillantott egy másodpercre a készülékre, és elnézett a fejem mellett a távolba.
- Ah, azt hiszem megtaláltalak! Lee Jooheon, esetleg? Vagy Son Hyunwoo? Ki hiányzott még...azt hiszem…
- Yoo Kihyun - fejezte be helyettem.
- Ah, csak összejön! Akkor már csak egy valakit kell megtalálni, gyere! - intettem neki, majd visszaindultam a tőlünk nem messze lévő oszlophoz.
- Várj, te ki vagy? - kérdezte, miközben a hátizsákját igazgatta magán. - Oh, várj, valakinek a barátnője vagy, igaz?
- Mi?
- Mi? - kérdezett ő is, nyilván összezavartam. Ő nem tudott rólam? Vagy tudott, csak nem emlékszik, esetleg csak szórakozik?
- Én vagyok a nyolcadik - mutattam magamra - Park Na Ri - hajoltam meg, és újra elindultam, ő pedig követett.
- Ah, találtál valakit? Lee Jooheon? - kérdezte Hoseok Kihyun felé mutatva, mire az elmosolyodott, és rám nézett. Nem csak nekem volt deja vum ebben a pillanatban. Így, egy fővel kibővült társaságunk várta most már Jooheont, aki valahol a pályaudvaron bolyongott minket keresve. Hyungwon elindult a keleti rész tőlünk jobbra eső oldalán, Changkyun pedig a másikon, így szinte biztos volt, hogy valamelyikük megtalálja az elveszett tagunkat. Kisvártatva Hyungwon vissza is tért, nem sokra rá pedig a másik kutató is egyedül közelített felénk. Ráírtunk az elveszettre, akitől válaszul egy GPS-képet ábrázoló képernyőkép volt a válasz. Ekkor tudatosult mindenkiben, hogy Jooheont nem szabad elengedni egyedül idegen helyeken, illetve az is, hogy alapvető dolgokra, mint például az égtájak megkülönböztetésére is meg kell tanítani őt. A kép a nyugati részt ábrázolta, azt ahonnan eredetileg jöttünk. Megbeszéltük, hogy mindenki a kijárathoz megy, és a kapuban találkozunk. Mire mi odaértünk, már két ember ácsorgott, az egyik nagy csomagjaival az ajtónál.
- Lee…
- Ah, végre megvagytok! - szólalt meg a magasabbik.
- Hyunwoo, Jooheon volt rossz helyen, nem mi - köhintett Hoseok, majd ennyivel le is zárult a beszélgetés. Hyunwoo autójában olyanok voltunk, akár a heringek a konzervdobozban. A csomagjaink mindent elfoglaltak. A lábaink alatt, az ölünkben, a csomagtartóban, mindenhol csak táskák voltak. A maradék helyeket pedig kitöltöttük mi.
Hyunwoo háza felé vettük az irányt, zötykölődve bár, néha felnevetve kínunkban, végre elérkeztünk a célunkhoz. Út közben Hyungwon ismét bealudt a hátsó ülésen, Jooheon csomagjának támasztotta a fejét, állítása szerint valami puha volt benne, amit még a csomag gazdája sem tudott hova tenni. Kezeit felnyújtva ingatta a fejét, mikor azt is megkapta a szunyókáló fiútól, hogy valaminek nagyon finom illata van abban a táskában, olyan kábító. Hát, személy szerint én inkább Mr. Csipkerózsikát tartanám kábának, nem azt az ártatlan, egyébként eléggé telepakolt csomagot. Csodálom, hogy nem jött szét a cipzár rajta.
A házat szépen betöltöttük, Hyunwoo a szobájában aludt, ahova bekerült egy matrac is, amit Minhyuk foglalt el. A vendégszobába benyomult Hyungwon, mondván neki kell egy ágy, hogy reggel fel tudjon kelni. El is hisszük neki, hogy fel fog. Jooheon bevállalta, hogy majd alszik ő egy szobában az ágyak szeretőjével, mivel legalább csend lesz este, és ő is tud majd aludni. A nappali két darab kanapéját Changkyun és én foglaltuk el, mialatt a földön, a ház talán legfigyelemfelkeltőbb helyén, a kandalló előtt a maradék társaság kapott helyet. Igaz, a melegségért felelős berendezés nem égetett fát, és nem adott fényt sem, hála a tavasznak, de még mindig imádtam minden centijét. Mindig is szerelmes voltam az ilyenekbe, kár, hogy soha nem lehetett ilyenem. 

Az első napok gyorsan elrepültek, a társaság is úgy ahogy összeszokott, bár azért voltak kisebb nézeteltérések, de idegenektől mást nem is vártam. Ők viszont talán igen.
Mára beszéltük meg a kis összeszokós esténket, hogy megismerjük egymást, a másik vesszőparipáit, azt amit nem szeret, vagy éppen igen és nem utolsó sorban el akartuk kezdeni a versenyszámunk szervezését is. Reméltem, hogy Changhyun és Hyunwoo, illetve Kihyun és Hyunwoo kapcsolata ezalatt a kis beszélgetés alatt javul valamit, és nem fogják magukat rosszul érezni a nagy mackó társaságában.
- Nevetlen, az milyen? - hallottam meg Minhyuk hangját a nappali felől, mikor épp a konyhában pakolásztam a tányérokat.
- Neveletlen bagázs!  Tudjátok, mennyit foglalkoztam azzal? És széttapostátok! Aish… - fakadt ki Kihyun, mire már tényleg felkaptam a fejem. Mi történt itt, eddig nem volt semmi baj.
- CH, vagy CK, vagy nem tudom, hogy hívjalak, szállj le arról ott! Igen, arról a hátad alatt!  - Ez már Hyunwoo volt. Valamivel nyugodtabb volt, mint Kihyun, de az ő hangja sem éppen a semmisséget tükrözte. Nem tudtam, hogy kimenjek, vagy esetleg hagyjam őket, elvégre konfliktus nélkül nincs kapcsolat, legyen az akármilyen témájú. Végül csak pakolásztam tovább várva, hogy lecsengjen ez az egész, és valamivel oldottabb hangulatban üljünk le az este megbeszélni a dolgokat.
Kár, hogy ekkor még nem tudtam, hogy mibe egyeztem bele hetekkel ezelőtt…