“...én pedig perceken belül aludtam el az andalító hangra.”
A reggelinél Boneul ült a jobbomra, bal oldalamon pedig Kihyun falatozott és beszélgetett Jooheonnal valami Xbox játékról, amit elfelejtett elhozni. Én úgy terveztem, hogy a finom falatok elfogyasztása közben majd magamon és páromon, pontosabban a tegnap estén fogok gondolkodni, azonban ezt egy nagy fekete vonallal keresztülhúzva szólalt meg Boneul.
- Beszélhetnénk? - bökött meg óvatosan, amolyan puhatolózóan, hátha nem alkalmas. Szerintem látszott, hogy nagyon nem itt járok. - Elég kaja után is, csak szeretném, ha meghallgatna valaki. Nem mondtam el valamit - sóhajtott.
Rábólintottam végül, majd kissé sietősen lapátoltam be a falatokat, amiket már egy ideje hűlni hagytam a tányéromon. Intettem a többieknek és hagytam, hogy Kihyun érdeklődő szemei megszokják a helyzetet, majd elindultam a lánnyal egy kicsit messzebb egy kanapé felé. Leültem a hideg, ám hűsítően jó bőrre, Boneul pedig késlekedés nélkül belekezdett.
- Hyungwon az. - Ezt úgy elhadarta, hogy időm sem volt felfogni, hogy melyik témánál tartunk. Mire rájöttem már lelombozódva ült mellettem és sóhajtozva piszkálta élénk piros körmeit.
- Mármint mi Hyungwon?
- A fiú, akibe szerelmes vagyok. Magas, vékony, a szemei olyanok, mintha arra születtek volna, hogy hódítsanak. És az orra...
- Jó-jó, értem. Várj, mi? Hyungwon törte össze a szíved? Kinyírom. - Az említett felé néztem, ahogy még mindig az asztalnál ült, pont láttam a vigyorgó arcát és akarva vagy akaratlanul, de elöntött a düh. Már készültem volna a leszámolásra, mikor Boneul újra megszólalt.
- Ne bántsd! - hajtotta le a fejét. Visszaültem a kanapéra és vártam, hogy tovább meséljen. Nem tudtam megszólalni, talán a dühtől, nem tudom. De azt már tudom, hogy a beszélgetésünk ezen a ponton halt meg, így a percekig tartó csendet követően fel is keltem és elindultam a szobánk irányába. Belépve a szobába habozás nélkül nyitottam be a fürdőbe, ahol Kihyun éppen egy törölközővel babrált, hogy megtörölközhessen.
- Istenem - sikkantottam fel - sajnálom én...én csak - fordultam el. - Sajnálom - ismételtem magam kínomban, mire válaszképpen egy enyhén vizes test csapódott nekem hátulról, körülbelül egy Duracell-nyuszi gyorsaságával megegyezően. A leengedett kezeim egyikével az ő nedves karjához értem, a másikat lógva hagytam. Akaratlanul is a fejembe költözött a gondolat, hogy vajon sikerült-e megküzdenie az anyagdarabbal, vagy sem. Akarva-akaratlanul megmozdult a kezem, és kissé megnyugodtam, mikor a kissé átázott, szúrós, szállodai tulajdonhoz értem hozzá.
- Igen? - suttogta kérdően, kissé humorizálva. - Mit matatsz ott Jagiya? Van rajtam törölköző, ha ez érdekel. Mondanám, hogy fordulj meg, de… - szorított teljesen magához - te vagy az, aki rajtam tartja - puszilta meg a nyakam, miközben a hasamra rajzolt kis köröket az ujjaival.
- Mi történt Kihyun? - kérdeztem kissé gyanakvóan, arra engedett következtetni, hogy valamiről szeretné elterelni a figyelmem, ami nem igen tetszett.
- Van egy hírem - vont vállat. - Közöd van hozzá.
- Akkor halljam - ütögettem meg a kezét.
- Ára van, mindennek ára van - nevetett elégedetten, mialatt a tincseiről egyenletesen csepegtek rám a tusolás maradványai. - Cica, a megjelenésed forróbb zuhany volt, mint amit a rózsától kaptam, és hát… - tolatott el tőlem egy kicsit, majd szembe is fordított magával.
- Perverz! - csaptam a fedetlen mellkasára, ami a rajta gyöngyöződő cseppek miatt hangosabb lett, amire még plusz hangot dobott a fürdő akusztikája.
- Mondja ezt a kukkoló! - ciccegett a nyelvével, majd kuncogva magához szorított. - Csak azt akartam mondani, hogy amíg ti elmentetek, addig mi megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni a neuköllni szórakozóhelyek valamelyikébe - közölte közömbösen, miközben még mindig ölelt.
- Uhum - hümmögtem el - Kihyun, nagyon szuper, hogy éppen cuddle-pillanataidat éled ki rajtam, de csurom víz lettem - tettem hozzá megjátszott sértődöttséggel a hangomban.
Aznap már nem láttam Kihyunt, és nem is beszéltem vele. Ő elment a fiúkkal a színpadi próbára a holnapi koncerthez, mi a lányokkal pedig felfedeztük kicsit Berlint - azt a részét legalábbis, ami a szállodához közel volt - és fotózkodtunk néhány szobor vagy érdekesebb épület előtt. Ezalatt az idő alatt úgy láttam, hogy Boneul is boldog volt, vagy csak remekül színészkedik, ha társaságban van. Folyton mosolygott és igazinak tűnő nevetése kétségessé tette számomra, hogy egyáltalán szenved-e még Hyungwon miatt. Lehet jót tett neki, hogy kibeszélte magából az egészet, és most újult erővel képes majd továbblépni, vagy már meg is tette…
- És, ki miben jön a bulira? - Minji kérdésére mindenki ingatta a fejét, mivel senkinek nem volt semmi ötlete.
- Szerintem mindenki csípje ki magát, ahogy csak tudja, mutassuk meg a Szörnyeknek, hogy kikkel van dolguk - indult be NW ötletgyára. Mindenkinek mondott valami szuper ötletet, amivel kiemelheti az alakját, a testének olyan pontjait, amik irigylésre méltóak. Közben fekete haját piszkálgatta, és néha-néha az ajkába harapott a gondolkodás közben. Valahogy ő is más volt. A mindig komor rapper vidám volt és mindenhol képet készített, hol erről, hol arról.
Furcsa egy nap, furcsán indult, furcsán folytatódott, és még furcsábban végződött, erről azonban ekkor még mit sem sejtettem…
A szobában Kihyun már nagyban készülődött, hiszen mikor én visszaértem, addigra már este hetet ütött az óra, mi pedig kilenckor indulni akartunk.
- Gondoltam elkészülök hamarabb, hogy tied legyen a fürdő - mosolygott, miközben a fehér, lenge ing ujját próbálta begombolni. Egy apró csók után segítettem neki, majd a szekrényből kivettem a sminkjeimet tartalmazó dobozt; annak társaságába indultam el a fürdőszoba felé. Odabent tusfürdőtől illatozva csavartam magam köré a törölközőt, majd a tükörhöz lépve kissé lemondóan sóhajtva kezdtem neki a munkálatoknak. Nem csináltam sok mindent, lényegében láthatatlan volt a munkám, mégis, mikor végeztem mosolyogva néztem magamra. Igaza volt NW-nek, tényleg kiemeli az arcom egy egyszerű kontúr. Ezek után a szemeim következtek, amiket kicsit megnagyítottam, ezzel elérve azt - NW elmondása szerint -, hogy igézőbb szemeim legyenek. A tükörbe nézve azonban nem láttam bennük semmit sem, nem változtak. Talán elrontottam, meglehet. A szemeim hosszas mustrálása után a még csupasz ajkaimra koreai stílusban vittem fel a rúzsom, amit belülről kifelé húzva halványítottam el az ujjaimmal. A hajam pedig még mindig egy kontyban lógott a fejem tetején, pedig a telefonom már negyed kilencet jelzett. Háromnegyed órám volt még arra, hogy tökéletes pompámban álljak Kihyun és a többiek elé, és elvarázsoljam azt az embert, akinek a véleményére az égvilágon mindennél többet adok. Sietősen szedtem ki a csatot és csaptam le a mosdókagylóra, hogy a már előkészített eszközzel göndör fürtöket készíthessek magamnak. A hajam rövid hossza miatt hamar készen is lettem vele - a hosszabb hajúakhoz képest - , így fél óra múlva idegesen próbáltam magamra küzdeni a ruhámat, legfőképpen a cipzárt. A fekete ruha teljesen a bőrömhöz simult, egészen a combom közepéig, ahol ugyanis vége is lett az anyagnak. A fekete magassarkúm okozott még gondot, ugyanis a hajolgatást nem ehhez a ruhához találták ki, vagy pont fordítva, nem tudom.
- Jagiya, kész vagy már? Mindjárt kilenc óra van. - Kihyun az idő múlásával egyre csak nyűgösebb lett, és nyafogott, hogy mikor leszek már kész és mikor indulhatunk végre. Nagy örömére percekkel később ki is tipegtem hozzá az új szerelésemben. Mikor meglátott azt hittem, hogy elvesztette a világ ezt az énekesmadarat, azonban hamar becsukta a száját és felállt az ágyról, hogy közelebb jöhessen.
- Cica, ez, ez… - nézett rajtam végig, minden pontomon elidőzve egy kicsit, mialatt én csak mosolyogva néztem az arcát. Láttam rajta, hogy tetszik neki, amit lát és egyszerűen nem volt képes leállni a folytonos nézelődéssel. - Nem lehetne, hogy mi most ketten itthon maradunk? - kezdett gyerekes alkudozásba, miközben a derekamra kulcsolódtak az ujjai. - Hmm, Na Ri, kérlek. Csak te és én - helyezte egyik lábáról a másikra a súlyt, majd vissza, közben magával rántva engem is.
- Yoo Kihyun, esküszöm, ha egyszer lesz gyerekem…
- Gyerekünk.
- Akkor, ha egyszer lesz gyerekünk, akkor el fogom neki mondani, hogy az apja a világ legnagyobb csecsemője, aki…
- Akkor a világ legfiatalabb apukája is én vagyok? - csikizett meg.
- És még kötözködik is. Na meg, makacs is.
- Induljunk - fordított maga mellé, közben le nem véve a kezét a derekamról. Ahogy lépkedtünk a folyosón egyre-egyre nagyobb lett a mosoly az arcán, amit nem igazán értettem. Lényegében az előbb még nem is akart jönni, most pedig teljesen felvillanyozódva sőt, türelmetlenül várja, hogy leérjünk az épület elé és meginduljunk, egyenesen az éjszakába. A szemeiben láttam valamit, talán büszkeséget. Az életemben ez a talánok időszaka, amikor minden kétséges, még ő is. Kifürkészhetetlen lett, olyan, mintha nem tudnám mit érez, pedig tudom, vagyis… csak asszociálok dolgokra, amik nem feltétlen tükrözik a valóságot. Ő az enyém? Az ember azt gondolná igen, azonban a sors, vagy valami más furcsa fintora az, hogy ezt bármikor elveheti tőlem; legyen az akármi, számomra veszélyes.
- Sziasztok! - köszöntünk a többieknek, akik igen foghíjasan várakoztak. Minji és NW pár lépéssel messzebb várakoztak és beszélgettek, míg Minhyuk - Sunny nélkül - várakozott Jooheon és Hyungwon társaságában. Kihyun rögtön feléjük vette az irányt, és mivel még mindig szorosan tartott, így én is hozzájuk csatlakoztam. A cipőm által kapott pár centi lehetővé tette, hogy feltűnés nélkül jelezzem neki, hogy engedjen el. Már indultam volna a kibővült lánycsapathoz - megérkezett Sunny és Boneul is - , mikor a fiúkhoz Wonho és Shownu csatlakozott éppen.
- Na Ri, Kihyun büszke lehet rád - mosolygott Hoseok, miközben arcán látszott, hogy már elmélkedik arról, hogy a mellette álló barátom mégis milyen módon fogja kinyírni az est folyamán.
Mire eljutottam volna a lányokig addigra már mindenki megérkezett, így elindultunk a rendelt taxik felé, hogy kezdetét vehesse a Neuköllnben található Waserstrasse benépesítése. Az utazás során rengeteg kép készült rólunk, ahogy hárman - Boneul, Hyohee és én - pózolunk az amúgy szinte teljesen megtelt tárhelyű telefon kamerájának.
Maga a klub neonfényben úszott, szinte mindenhol világított egy kék vagy lila, néhol pedig zöld égő. A zenétől ugráltak a poharak az asztalokon, volt ahol pedig már kissé részeg lányok táncikáltak a bútorokon. nem mondom, hogy undorodtam tőle, vagy féltékeny lettem volna, amiért Kihyun megnézte őket, mivel láttam az arcára ült nemtetszést, amit ilyenkor nem tud leplezni. Percekkel később viszont már - túl a Jooheon szerint kötelező piaadagon - feloldottan húzott a táncparkett felé, ahova előttünk már Hoseok is elindult, hogy szédítse a lányokat a mosolyával és valljuk be, mindenével. A nem kicsit szexista amerikai zenék ennek pedig tökéletes teret adtak. Pont úgy, mint Kihyunnak. Igaz, a folyamatos érintései jól estek, azonban ez volt a baj is, túl jól estek.
- Menjünk inni! - kiabáltam a füléhez hajolva, hátha úgy hallja majd a nagy hangzavartól. Egy bólintása tudatta velem, hogy vette a lapot, és már meg is indultunk szorosan egymás mellett. A hatalmas tömegben volt olyan, hogy kicsit messzebb kellett kerülnünk egymástól, akkor viszont igyekeztünk tartani a szemkontaktust. Mialatt Kihyun kért nekünk egy-egy koktélt, addig én nézelődtem a többieket keresve. Boneul jobbra, tőlünk négy-öt székkel arrébb ült, Shownu és I.M az egyik asztalnál beszélgettek, Minhyuk és Sunny egymással táncoltak, környékükön pedig Jooheon és Wonho táncoltak. A lányok - lényegében mindenki, Boneul-t, Sunny-t és engem kivéve - egy körben ugráltak és ordibálták a zene szövegét. Kihyun és a pultos felé néztem, azonban Kihyun válla felett Hyungwonra lettem figyelmes, ahogyan egy ázsiainak tűnő pultoslányt fűzögetett. Visszakaptam a fejemet Boneul felé, aki az italát szürcsölgetve figyelt pontosan Hyungwon felé. valószínűleg feltűnően néztem, ugyanis a lány felém kapta a fejét, majd felállva a székéről ide is sietett.
- Kihyun, ellopom pár percre - hadarta el, majd már húzott is el onnan, meg sem várva a választ. - Láttad? - csuklott el a hangja - Tetszik neki a lány - szipogott - egy pultoslány, érted, egy bári pultos - piszkálgatta a még mindig vörös körmeit, melyek pont megegyeztek ruhája színével, illetve a rúzséval is, amit viselt. Igazán vonzó és gyönyörű volt, és minél tovább néztem, annál jobban szakadt meg a szívem érte.
- Láttam - simogattam a hátát. - Nem szeretnél esetleg kimenni a levegőre? - álltam elő az első ötlettel, ami az eszembe jutott.
- De - bólogatott szorgosan, miközben próbálta elfojtani a könnyeit - egyedül - nézett rám, mikor indultam volna utána.
- Biztos? - Bólintott. Igaz nem kicsit aggódva, de végül hagytam, hogy elmenjen magában, én pedig visszatértem a hangos tömegbe, egyenesen Hyungwon felé tartva.
~ Yoo Kihyun szemszöge~
Amikor Na Ri elment Boneullal odaszegődtem Hyungwonhoz, aki épp egy lánnyal beszélgetett. Nem tudom honnan jött neki az, hogy szerelmi bánatra egy másik nő a megoldás, de úgy látom bevált neki; boldognak láttam.
Gondolkodásom közepette egy szinte tajtékzó Na Ri érkezett körünkbe, majd gyilkos pillantásokat lövellve Hyungwon felé megszólalt.
- Nem tudom mit képzeltek ti férfiak, de jó lenne, ha elgondolkoznátok egy kicsit. Te, ha jól látom Ryuna, szerintem vigyázz vele, csak a lányok bugyija érdekli, ugye Hyungwon? Nincs vér a pucádban, hogy odaállj szegény lány elé, aki miattad sír most is valahol, és bocsánatot kérj. Te meg - fordult felém - lenne annyi eszed, hogy lebeszéled őt és nem ideülsz mellé társalogni.
- Jagi…
- Ne Jagizzál nekem, gondolkozz Yoo Kihyun, gondolkozz! - kiabálta. Azt hiszem soha, de soha nem fogom megérteni a nőket. - Ha igazán férfi vagy, akkor mész és megkeresed! - szólt ismét Hyungwonhoz. Mindezek után el is sietett, valahova a lányok közelébe.
- Megkeresem - állt fel - segítesz? - kérdezte.
- Segítek - sóhajtottam - , társaságom mára már úgyse lesz - böktem Na Ri felé.
Az órám szerint körülbelül negyven perce kereshettük Boneult, mikor sírást hallottunk a közelből. itt már nem hallatszódott a zene, sokkalta volt kínzó a csend, ijesztő volt a hely. Mindenhol dobozok és pókhálók töltötték be a szobákat, amik közül az egyikben a keresett lány is volt.
- Hyungwon, Hyungwon. - A hang keserves volt, érződött a rengeteg sérelem benne. Az eddig figyelmesen kereső fiú most gyorsított és befutott az egyik terembe. Gondoltam én nem zavarok, azonban a nevemet hallva kénytelen voltam bemenni. Az orrom megcsapta az undorító szag, melyet az alkohol árasztott, illetve valami különös aroma is keveredett bele, azonban nem tudnám semmihez sem kapcsolni. Ez a szoba is olyan volt, mint a többi, azt leszámítva, hogy középen ott feküdt Boneul, akinek testét épp a fiú takargatta egy fehér pléddel.
- Meg-megerő… - könnyekkel telt szemeit törölgetve hajolt oda a lányhoz, hogy jobban szemügyre vegye. - Nézd a kezét! - tartotta felém az említett vékony testrészt, amin egy hatalmas véraláfutás díszelgett, aminek közepén egy oltáshoz hasonlító sebhely volt.
Mivel senkinek sem szólhattunk az esetről, így a fiúkkal hazavitettük a lányt, azonban Hyungwont nem engedhettük vele. A lányok nem engedték, hogy a közelébe menjen. A fiú ezek után kifordult magából, őrültekhez méltóan, akár egy kamikaze-harcos, úgy ment neki mindennek és állt bele mindenkibe. Elhagyta a klubot és egy ideig futott az autó után, azonban az nem állt meg.
- Geh weg von der Straße, Idiot! (Menj le az útról, idióta!) - kiabálta dudaszó kíséretében az egyik autóvezető, akinek az autója majdnem közelről megismerte Hyungwont. Hyunwoo rángatta le az útról az öngyilkosjelölt társunkat, aki zokogva próbált menekülni az őt lefogó fiú közeléből. Amint ez sikerült neki futásnak eredt és meg sem állt addig, míg nem talál valamit, amin igazán kitöltheti a dühét. Így kötöttünk ki a berlini falnál, ami a szállodánktól mindössze pár méterre volt. Hyungwon őrült módjára verte a köveket, hátha enyhítik a fájdalmait, azonban csak fizikai sebeket okoztak neki a lelkiek mellé.
- Miattam, miattam, miattam - ordítozta.
Negyed óránkba telt, mire hazaértünk vele, majd bezártuk a szobájába, amin Jooheon helyett most Shownuval osztozott, hátha ő megfékezheti a károkat, amiket okozni készül, mind magában, mind a berendezésben. Szinte megkönnyebbülésként ért, amikor beléptem a saját szobánkba, még ha tudtam is, hogy Na Ri zabos rám. A lány épp nekem háttal ült az ágyon és telefonált. Kicsit sem tetszett a hangja, főleg mikor letette és felém fordulva majd’ elkapta a sírás.
- Segíts! - nyöszörögte. - Boneul eltűnt. - Ennyi kellett mind a kettőnknek, hogy akár a puskából lőtt golyók, úgy induljunk a keresésére. A folyosón csak mi és a Holly’z többi tagja járkált, hajnali négy lévén mindenki aludt már. Bekopogtam Changkyunékhoz is, akik készségesen jöttek segíteni nekünk a lány keresésében.
A lépcső környékén hideg levegő csapott meg, ami kicsit megrémisztett, hiszen az ablakokat zárva szokták tartani a késői órákban.
- Jagi - rántottam vissza a karjánál fogva, amire mindenki felfigyelt - , odafent valami nyitva van - mutattam a lépcső felé.
Ami odafent fogadott ma már fogalmam sincs hanyadik felfoghatatlan dolog a mai napban. Boneul kint állt a szálloda tetején található párkányon és sírva fenyegetőzött.
- Leugrom, leugrom, ha idejöttök! Leugrom!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése