“Hawonnak és a képeknek is hűlt helye volt…”
Másnap reggel tiszta ideg volt mindenki. Nem csak én és Kihyun, hanem a többiek is. Shownu telefonált, miközben a szoba egyik falától a másikig sétálgatott. A vonal másik oldalán a verseny főszervezője kiabált.
Reggelre a képek kikerültek a koreai sajtóba.
Ott volt előttem egy példány, melynek negyedik oldalán hatalmas betűkkel virított a cikk címe:
Kapcsolatban a ROOKIE versenyzők Boldog pár - csalódott fanok
A koreai televíziót uraló No Mercy nevű kiválogatóshow alig indult el, máris botrányba fulladt. A sajtóba temérdek fényképes bizonyíték került ki, melyek remekül bemutatják, hogy a csapatok tagjai nem csak baráti, hanem szexuális kapcsolatban is állnak egymással - mondta ki először a Time News riportere.
Az eset kapcsán felszólalt a műsornak menetidőt és helyet biztosító Mnet is. Megkérdezett munkatársaik szerint több rookie csapat tagjait látták kettesben elhagyni a stúdiót, azonban a legnagyobb port az épp Európában koncertező Holly’z és Monsta X gyakornokai kavarták. A két fővokalista képei belső forrásból érkeztek, ugyanis a Starship Entertainment egyik dolgozója adta lapunk kezébe az elsőrendű információkat.
Riporterünk megkérdezte az utca laikus embereit, illetve a szakma nagyjait egyaránt. K.will - a Starship egyik rangidős előadóművésze - szerint ez az állítás a verseny szabályaiba ütközik, így számára egyértelmű, hogy a zsűriszékben nem fog kegyelmet adni a szabályszegő versenyzőknek.
Riporterünk megkérdezte az utca laikus embereit, illetve a szakma nagyjait egyaránt. K.will - a Starship egyik rangidős előadóművésze - szerint ez az állítás a verseny szabályaiba ütközik, így számára egyértelmű, hogy a zsűriszékben nem fog kegyelmet adni a szabályszegő versenyzőknek.
2018. 07. 21. [TIME NEWS - Cha Kyungseok (riporter)]
A képek forrása: Park Hawon (Starship Entertainment)
Már vagy háromszor vezettem végig a szemeim a sorokon, és reményvesztetten kapargattam a tintát az újságpapírról, mintha elérhetnék bármit is. A cikk legalján lévő nevek azonban mindent felülmúltak, és értelmet adtak mindennek. A cikket Cha Kyungseok írta, kinek forrása az velem szemben ülő Hawon volt.
- Hogy merted? - támadtam le azonnal, amint Hyunwoo letette a telefont. Mindenki felém kapta a fejét, Kihyun pedig a kezem után kapott, mire csak kirántottam a kezem a gyenge szorításából, majd megigazítva a már teljesen gyűrött cikket felolvastam a számukra új információt. - Képek forrása: Park Hawon (Starship Entertainment)
Ezek után már minden mindegy alapon - kezemben az lapokkal - fordultam Kihyun felé, hogy egy kis megnyugvást és búvóhelyet leljek. Az illata nem változott, ahogyan az érintése sem, viszont a hatás annál inkább. Csak zaklatottabb lettem attól, hogy hozzám ér. Talán azért, mert ekkor éreztem leginkább, hogy ez nem egy kitalált álhír, amit a sajtó feldobott, hanem a csúf - pedig régen gyönyörű - igazság. Igaz, vagy hamis, mindegy is; a vége ugyanaz. Ki vagyunk rúgva, jobb esetben csak mi ketten.
Miközben én Kihyun nyakába borulva sírtam a többiek emelt hangja hallatszott, ahogy Hawont tiporták a sárga földbe, hozzáteszem jogosan. Nem érdekelt az, hogy ő mit érez, csak azt akartam, hogy szenvedjen legalább annyira, mint én. Azt nem mondom, hogy szenvedjen annyit, mint én eddigi életemben, de azt igenis akarom, hogy megismerje milyen ilyen állapotban lenni.
Kihyun kezei egyre szorosabbak voltak körülöttem, majd kiemelte a hajamból a fejét, és csak annyit kérdezett halványan: Miért?
- Azt kérdezed miért? Tényleg? Nézz magatokra és megérted! Én és Kyungseok nem lehettünk együtt emiatt a verseny miatt, míg ti ketten - bökött felénk undorral az arcán - boldogok voltatok - rándult meg a szája széle.
- És ez felhatalmaz erre? - dobta meg Sunny a hírlappal, mire a lány összerezzent a nem várt tárgytól.
- Félreismertünk - sziszegte Rinae, aki hatalmas empátia érzésének hála már előbb pityergett miattunk, minthogy én könnyezni kezdtem volna.
- Igen, felhatalmaz rá - állt fel a székből dühösen Hawon, mint aki megsértődött a feltételezés miatt. - Senki sem kötelezhet arra, hogy végignézzem ahogy más boldog, míg én ugyanabban a szituációban vagyok, mégsem lehetek az - ordított engem mustrálva. Mindent kiszívott belőlem, minden egyes érzelmet vagy érzéket. Nem tudtam mennyi idő telt el, vagy azt, hogy pontosan mit is éreztem, talán üres voltam. Egy tátongó lyuk voltam, amit mégis erősen szorított két idegtől megfeszült kar. És ekkor a még sosem látott bomba robbant…
I.M és Kihyun szinte egyszerre pattantak fel és kezdtek el üvöltözni Hawonnal, aki csak a fejét fogva guggolt le a földre.
- Tisztában vagy vele, hogy mit csináltál, ha? - mondta ki az utolsó mondatot Changkyun, egy fokkal halkabban, hangján azonban érezhető volt a düh és a szánalom. - Nem csak őket tetted tönkre, hanem mindenkit. - Az arcát pásztázva megakadt a szemem egy aprócska könnycseppen, ami lefolyt az arcán. - Képzeld, nekem sem volt ínyemre, amit csinálnak, de egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy bántsak valakit, akit a barátomnak gondolok, az pedig főleg, hogy egy olyan valakinek ártsak, aki nagyon jól tudja, hogy mit érzek iránta. De ez már mind mindegy, mivel hála - emelte ki a hála szót szarkasztikusan, amitől felállt a hátamon a szőr, és a hideg futkosott át rajtam háromszor is egymás után, pedig csupán egy szót mondott ki - neked - bökött a fejével utálattal átitatva a földre rogyott lány felé - mindannyiunknak vége lehet. Képzeld, lehet te csak azért voltál itt, mert a bosszú édesebb volt, mint bármi más, mi viszont azért, mert vannak értelmes, emberi céljaink - mutatott a körülöttünk ülőkre. Meglepődtem a maknae viselkedésén. Igen, tudtam mit érez, elmondta nekem, viszont arra, hogy ekkorát fog dörrenni a vihar, amit létrehoz, álmodni se mertem. Megijedtem tőle, olyan volt, mintha ez lenne az egyetlen dolog, amitől félnék és veszélyes lenne rám nézve. Féltem attól, aki védeni akart? Ami pedig a legrosszabb, sajnáltam azt, akit az ellenségemként kellett volna gyűlölnöm, én mégis sajnálatot éreztem csupán, ha a lefolyt szemfestékű panda-lányra néztem.
- Hawon - szólítottam meg halvány hangon, mire mindenki rám figyelt, Changkyunba pedig belefagyott a szó - lehet egy kérdésem? - fordultam Kihyun felé, aki talán még értetlenebb fejet vágott, mint a többiek. Megértettem, elvégre én magam sem értettem miért szólítottam meg, vagy azt, hogy miért akarom, hogy itt legyen még. Van valami, ami viszont nagyon is érdekelt.
- Nehogy már még beszélgessünk is vele, húzzon el innen a jó büdös életbe és többé ne is lássuk itt - csattant fel Kihyun ismét, mire jobb ötlet híján befogtam a száját.
- Tudom mit csinálok - sziszegtem az idegességtől, majd lenéztem az előttem kuporgó árulóra. - Hawon, a Changb(ae)r-ben dolgozol, igaz? - A bár nevének hallatán ijedtség futott át az arcán, amitől szinte biztossá vált, hogy igazam volt és ott dolgozik.
- Na Ri, ez az a bár, amire én gondolok? - pattantak ki Hoseok szemei egy pillanat alatt, ahogy köztem és a lány közt cikáztak. A bólintásomra az arca eltorzult, és elundorodva ült tovább, néma csendben. A fallal megegyező feje miatt a karomat tettem volna rá, hogy rosszul volt a ténytől, hogy ennyire félreismerte a lányt, talán meg is bízott benne.
- Valaki elmondaná, hogy mi a franc az a Changb(ae)r? Tudjátok, csak ti hárman vagytok anyangiak.
- Mondja ki Hawon, ez az ő ügylete - jelentette ki Wonho mindenféle ellenkezést megtagadó hangon, szúrós szemekkel illetve az említettet. - Ő volt az, aki egy szemétben bízott és hitt neki - dőlt hátra az ágyon, éppen csak annyira, hogy a két kezén támaszkodjon, majd a győztesek vigyorával várta a lány vallomását.
- Gyerünk már! - füstölgött Kihyun, a haja és a feje már megkülönböztethetetlen volt a sok bosszankodástól és ingerültségtől. Idegesen törögette az ujjait és vakarta az alkarját, amit mellé lépve igyekeztem megszüntetni, elvégre tudtam, hogy nem tesz jót a bőrének, sem az ujjainak. Eközben a lány csak a padlót nézve hallgatott…
- Kinyögöd még ma, vagy úgy kell kihúzni? - morgott karbatett kezekkel I.M, aki a kis elszólása után inkább kimaradt a beszélgetésből, leginkább a többiek reakciója miatt.
- A Changb(ae)r egy szalon, ahol changyeo-k dolgoznak - hadarta el gyorsan, mivel az utolsó szavát kiejtve már beszélni sem tudott a könnyektől, amik cunamivá dagadva söpörték el az álarcát, amit meg akart tartani magának; azt a hazugságot, amiben ez az egész csupán féltékenységből történt.
- Szóval nemes egyszerűséggel egy kurva tett keresztbe nekünk? - mondta ki mindenki gondolatát hangosan Kihyun.
Egy kerek nappal később pedig már mind az utcán voltunk, Seoulban. A házunk elvették, a pénzünk a vonatra sem volt elég, hisz közel nulla fizetéssel, és a gyakornokságért járó adósságok súlyával igen nehezen kapartunk volna össze némi pénzt. És még kevesebben is voltunk, igaz senki sem bánta olyan nagyon… Hawont, illetve Kyungseokot az ügynökség feljelentette prostitúció elkövetésének vádjával, illetve prostituáltak futtatásért.
Jooheon elsőre furcsának tűnő, azonban hasznosnak mondható ötletével azonban egy, talán hangya méretűnek sem mondható remény ébredt bennünk: elszegődtünk utcazenésznek.
- Kihyun - ültem le mellé egy pokróccal a kezemben, kicsit távolabb a többiektől. Amióta kidobtak minket nem társult senkivel, mindig távol akart lenni mindenkitől, pontosan azért amiért én is. Egyikünk sem akart a szemükbe nézni azután, hogy hiába is segítséggel, de miattunk jutottak ide, ahelyett amit megérdemeltek volna. Kihyunnak ez mégis sokkal jobban fájt, mint nekem. Én megvoltam a kis házamban, az utált munkámmal, a hobbi szintű csatornámmal, ő viszont ezért élt eddig is. Gyakorolt, gyakorolt és gyakorolt, ha pedig elfáradt, akkor is gyakorolt. Mert ő amióta az eszét tudja ezt szerette volna.
- Jagiya - szipogott - most mi lesz? - dobott bele a Han-folyóba egy kavicsot, ami alig pár méterre folyt a medrében, egyenletesen, mindenféle gond és akadály nélkül. Kár, hogy az én életem nem lehet olyan, mint ez az egész hidakkal átfont víztömeg; egyszerű.
- Megoldjuk valahogy, oké? - Olyan vicces volt a helyzet, de nem úgy mint egy ócska favicc, sokkalta hasonlított egy egyszerűen röhejes szituációra, mint mikor azzal mennek oda hozzád, hogy “Jó a segged, kő’ kóla?”. Ahhoz, amikor kínodban nevetni van kedved, mert annyira szánalmas az , ami történik. Na ez pontosan olyan volt. Igyekeztem erős lenni, mivel Kihyun összetört. Emlékeztem, még arra a napra, amikor hazavitt abból a bárból, mivel részeg voltam. Igaz, nem mindenre, de arra, amit az a jósnő mondott biztosan emlékeztem. Minden egyes szava ott virított előttem, amint becsuktam a szemeim.
“- Kérdezzenek fiatalok!
- Mit jósol nekünk, kettőnknek?
- Héhéhé, állj! Mi külön vagyunk, ő van, meg én vagyok, de mi nem vagyunk - tiltakoztam."
Milyen vicces, a mi már most sem létezik, pont mint akkor...
"- Nem minden az aminek látszik. Lehet, hogy az úton vannak gödrök és árkok borítják az út mentét, de ha egy a párból talpon marad, az segíthet a másiknak. Nem szabad elesni, ha a másik a földön van - hadoválta a nő, én pedig már pont közbeszóltam volna, mikor Kihyun lecsitított - szép jövőkép, ez viszont aggaszt - mutatott az egyikre, én pedig kíváncsian hajoltam előrébb.
- Mit jelent ez? - kérdezte aggódóan a mellettem ülő, a nő pedig csak rázta a fejét.
- Konkrétabb információ, még ezer Won - rázta a fejét.
- Nehogy adj neki, lehet csak hazudik, láttam a filmekben - súgtam a fülébe, ő pedig fejrázva visszacsúsztatta a dzsekije zsebébe a tárcáját. Sóhajtott egyet, majd megfogta a kezem, és elvonszolt a sátortól.”
Kár, hogy csak ennyi idő eltelte után mondhattam el magamról, hogy rájöttem miről beszélt. Mindeközben a másik felem örült, hogy csak ennyi idő után ütköztünk problémába, még akkor is, ha az nagyobb volt, mint amit elbírtunk fél kézzel.
Síri csendben ültünk tovább, egészen addig, míg Jooheon meg nem érkezett a csere húrral, amit Kihyun gitárjához vettek meg két utcányira innen. Ekkor pedig kezdetét vette a hosszúnak ígérkező éneklés, és a lehetetlennek tűnő pénzgyűjtés. A nap végére pedig a kis dobozomban mindössze 6050 Won volt, illetve egy cetli. Még mielőtt Kihyun vagy bárki más megkaparintotta volna kimartam a bankjegyek közül, és zsebre is raktam, majd egy pillanatban, amikor nem figyelt egyikük sem elolvastam a cetlire írt szöveget:
“Én tudok segíteni. Visszajuttatlak a versenybe mindegyikőtöket
+82 (02) 650-6399”
[Sziasztok!]
Nem szokásom ilyet csinálni, azonban a mai rész után mindenképpen szerettem volna írni valamit. Van egy olvasóm, akinek ma van a születésnapja, szóval ezúton is szeretnék Minninek nagyon boldog születésnapot kívánni!
Köszönöm, hogy mindig nyaggatsz, hogy mikor lesz rész, nélküled még ennél jobban is lelassultam volna.
Szóval mégegyszer Happy Birthday!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése